2017. augusztus 1., kedd

Hónapköszöntő

Sziasztok! 

Sok idő elteltével jöttem koptatni a sorokat. Igazából csak reménykedem, hogy nem fogok két hetet ülni a bejegyzés felett, mert nem jut eszembe egyetlen egy mondat sem. Ha pedig eszembe jut, akkor nem tetszik, de leírom, aztán kitörlöm. Fejelgetem egy kicsit az asztalomat, végül bezárom a weboldalt, kikapcsolom a gépemet és kidobom az ablakomon.
Nem, ilyen még nem volt, nem is lesz. Remélem. Hát igen, ilyen az élet. Tiszta reménykedés és bizakodás.
De mi van akkor, ha nem bízol senkiben? 
Ó, igen. Ezek a költői, meg nem válaszolt, soha ki nem derült kérdéseim, amik nagyon bugyuták. Ez vagyok én. A hülyeség megtestesítője. Azért mondogatom magamra ilyen sokat, hogy hülye, mert akkor megszokom, és ha valaki a későbbiekben lehülyéz, akkor nem érint olyan szarul. (De úgy érint... na mindegy.)
Előre bocsi, hogy mindent egy bejegyzésbe sűrítek.


Jöhet a kérdés, hogy vajon hol a halálban voltam eddig, miért nem írtam semmit, miért tűntem el, hogy volt merszem ilyen sokat kihagyni.


Semmi durva, ne ijedjetek meg. Egyszerűen csak a másik blogon voltam aktív, hiszen a nyárnak köszönhetően megannyi sztori jutott az eszembe, amiket nem szabad elvesztenem. A blog: Rahedli Fiktív Mese névre hallgat, igazándiból fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a cím. Az URL elég sokat elmond, ha már a cím nem. Legalábbis az csak annyit mond el, hogy sokan olyan mese lesz, ami kitalált. Haha. Igen ám, de a mesék leginkább a k-pop körül fognak forogni. Mintha részegek lennének. A közeljöbőben tervezek egy bejegyzés a témával kapcsolatban, de még nem jött el az idő. Nem érzem magam késznek, hogy írjak/beszéljek róla. Eddig csak magamnak és a barátaimnak áradoztam erről. Nem akarok senkit se elüldözni, inkább csak szépen átvezetni a kapun. 

Sokat olvastam (nem, de jól hangzik), egy olyan könyvet, amit már régebben elkezdtem, de nem tudtam továbbolvasni, mert egyszerűen nem tudtam beleélni magamat.

Jessica Shirvington - Elhívás (Violet Eden krónikák)


"A végzet nem mindig holtbiztos."

Ezért a mondatért vettem meg. Felkeltette az érdeklődésemet, egészen addig, amíg olvasni nem kezdtem. Az eleje még okés volt, kezdve a prológusfélével, amiben fogalmam sincs, hogy mi történik, és hogy milyen időben van, talán álmodja a csaj, mivel dőlt betűvel van írva. Igazán kíváncsivá tett, főleg, hogy Vi utolsó mondatában azt kéri Lincoln-tól, hogy csókolja meg. Szép is lett volna, ha így kezdődik. 

A leírása/fülszöveg a következő:
Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, ami bármikor kettőjük közé állhat. És persze ott van Phoenix is. A lenyügöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.
A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapjádában vergődve - ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak - Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat... A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is. 

Addig még nem jutottam, hogy megismerkedjek a számomra szimpatikus névvel rendelkező Phoenix-szel, mivel Lincoln nem az esetem. Nagyon kis cukik az elején Violet-tel, ahogy becézik egymást, meg ilyenek. Nem tud az ember arra gondolni, hogy nem éreznek a másik iránt valamit. (wat nem tudok írni, lol) De persze ki is derül az első pár sorban, hogy a csaj fülig bele van esve Lincoln-ba. 
Aztán vannak a kódban beszélések. Nem az írót kritizálom, csak azt, amit az agyam felfogott. És nem sikerült sokat felfognom. Haha. Tényleg. Az elején arról van szó, hogy valamiért elkezdett edzeni a csaj. Ott ismerte meg Linc-et. Ez így oké, de nem értettem, hogy miért. Aztán legutóbb valami olyasmit olvastam, hogy a csajt megerőszakolták és csak megakarja tanulni megvédeni magát. 
Aha.
Minden világos.
Igazából jó könyv lehet, mert van még ezen kívül vagy három rész. Már megöl a kíváncsiság, hogy abban mi lehet, de egyszerűen nem tudom tovább olvasni. Mikor először nekiálltam, eljutottam addig, hogy felbukkant valami Griffin nevű szerzetes (oké, nem konkrétan szerzetes, de ez rémLIK).

A lényeg lényegében teljesen lényegtelen, de én mégis lényegét érzem, vagyis fontosnak érzem megemlíteni, hogy olvastam. Olvasok, tehát lélegzem, tévézek a fejemben. Szárnyra kap a fantáziám. Szeretném megköszönni a könyvnek is, hogy várakozik a polcomon, mert a pár oldal is elegendő löketet adott az írásra. 

Egy hete indultunk a családommal Erdélybe. Kilenc órás út volt, délután háromra értünk oda. Tudtuk, hogy jó helyre megyünk, hogy jó kaja lesz, jó lesz minden, szóval nem siettünk. Annyira. Apám egyik egyáltalán nem nyugtató mondata: Nem fékezek, ha nem muszáj.
Szombat délután már nem csináltunk semmit, legalábbis tesóm kicsit rosszul érezte magát, így elment aludni. Én se tettem mésképp, mert a kocsi kicsit nagyon kényelmetlen volt és talán csak öt percekre, ha eltudtam eludni. 
Vasárnap azonban elmentünk a Szent Anna-tóhoz. 
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.
Hétfőn elmentünk volna a Dracula várába mint 2 éve. De nem sikerült, mert nagyon messze van a Hargitától Brassó, fél napot utaztunk. Párszor eltévedtünk, vegül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Fogarasi-havasokra.
Készítettem pár képet, a felvállalhatókat toltam is ki instagramra, de beágyazom őket ide:
burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés,

burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés,

burning heart//63// (@bloodytwin0.1) által megosztott bejegyzés,

Kedden elmentünk a Hargita olyan részére, ami csak magyarlakta. Nagyon durva volt, mindenhol magyar rendszámú autók álltak, száguldoztak. Azért volt fura, mert idővel pont megszoktam a román rendszámú autókat, erre hirtelen vissza kell szokni. 
A hülye magyarok.
Mondtam én csomószor, hülye magyar létemre. Leginkább akkor borult ki nálam a bili, mikor a magyar sofőr a hegyen lefelé elhitte, hogy ő most a helyi menő, mi meg román rendszámmal biztos alsóbbrendűek vagyunk, ezért nem húzodott le, hanem egyenesen az út közepén ment. 

HELLO AUGUST

Nincsenek megjegyzések:

Olvasók

.