9. nap - Megtanítalak titeket valamire /12 napos blogger kihívás/

Üdvözletem!

Idei nyár első olyan vasárnapja, amikor nem kell azon parázni, hogy az elkövetkezendő napon - hetfőn iskolába kell menni. Nem kapsz gyomorgörcsöt, nem rettegsz attól, hogy valami ciki fog történni veled az osztálytársaid előtt, akik majd a gáz esett miatt kinevetnek, és a jövőbeli együtt töltött éveitekben folyamatosan azt fogják felhozni. 

Nem kell oldalakat magolnod suli miatt - kivéve, ha érettségizel, hiszen még vissza van a szóbeli. Innen is kívánok minden szóbeli érettségizőnek sok sikert, szerencsét arra, hogy azt a tételt húzzák majd, amit tudnak!
Én már most nem állok készen az érettségire. Sőt mi több, teljesen azt érzem, hogy a jövő évet annyira elfogom rontani, hogy tuti nem engednek be érettségizni. Én idegen emberek előtt mondjak fel tételeket, mikor még a majdnem kedvenc tanárom előtt sem merem felmondani?

ajánlott zene

Valamire meg kell tanítsalak titeket. Sokat gondolkodtam, hogy mégis mi lenne kézenfekvő, mert ugye rajzolni nem tudlak írásban megtanítani, se lolozni, se egyéb olyan dolgokat képtelen vagyok át adni nektek, ami nem az írással kapcsolatos. Ám én mégsem emellett döntöttem, hiszen nem vallom magam amolyan brutálisan jó írónak, sőt még a rosszak közé is sorolom az írásaimat. Így hát tovább gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy régen mennyi balhé volt abból, hogy apám őszínte. Itt az ideje bunkónak lenni, így megtanítalak arra, hogyan reagáljatok egyes helyzetekben (már ha bunkók akartok lenni). Nem mintha ezt az erényt olyan becsben tartanám. Azonban a Világra kellenek olyan őszinte emberek, akiket az emberiség maradék tagja bunkónak vél. Szituációkat fogok kreálni, amit majd le is vezetek. Ha jut eszetekbe még valamilyen eset, akkor nyugodtan írjátok le kommentben, vagy amilyen portálon szeretnétek a tudtomra adni.
De egyet először el kell mondjak:

A bunkó*ságra születni kell!

*illetlen, tapló, modortalan, udvariatlan, tuskó, goromba, neveletlen

Tegyük fel, hogy buszon utazol és éppenséggel a 70 éves mamádnak/papádnak/rokonodnak/közeli ismerősödnek foglalsz helyet, aki ugyebár elég idős és nem szeretnéd, hogy az egész busz utat végig állja (ami kb 40 perc). A busz elindul nélküle, de te még mindig foglalod neki a melletted lévő helyet a táskáddal, hiszen a második megállónál száll fel. Azonban valaki megkérdezi, hogy foglalod-e a helyet. Ilyenkor gondolatban felteszed magadnak a kérdést, hogy "vak vagy vagy mi a faszom, szerinted poénból van ott a táskám". Szépen azt válaszolod, hogy igen, foglalom. Jön a következő utazó, aki majdnemhogy bunkóbb, mint te, megkérdezi, hogy vettél-e a táskádnak  jegyet. Ilyenkor kell rávágni, hogy a táskádnak bérlete is van.

I.M

Nos, igen, néha az egyszerű válaszokkal is tűnhetsz bunkónak más szemében. Például, ha minden kérdésre ugyanazt válaszolod, vagy éppenséggel semmit nem válaszolsz.
Ha egy fesztiválon vagy, ahol sok a kirakatos, árus, vannak játékok és a céllővő bunkinál (tudjátok, ha eltaláljátok a hurkapálcikát egy lékpuska golyójával, akkor a tiétek a pálcika végén lévő ajándék) olyan ajándot látsz, amit imádsz, feltehetőleg, ha mondbebe vagy (legalábbis magamból indulok ki) és van egy I.M-es bábu a sok plüssállat és a többi között, akkor egyértelmű, hogy meg kell szerezd. De mielőtt lőnél, jön egy kislány, és megkér, hogy lődd le neki ugyanazt, amit az előbb szerettél volna magadnak. Szépen mosolyogni kell rá, eltalálni a retkes hurkapálcikát és megkapni az ajándékot. Majd, ha a kislány nyújta a kezét a bábuért, azt válaszolni, hogy ezt magadnak lőtted.
Igazából a bunkó ember vagy egoista, vagy antiszociális, vagy ami én vagyok, mindkettő plusz őszinte. Kérdezhetitek, akkor mégis hogy lehetek zero önbizalmatlan és egoista egyszerre. Hmm, hát fogalmam sincs.
Igazából (khm, lol, azt írtam, igazábúl csak kijavítottam) egy meglehetősen kedves ember vagyok. Legalábbis van kedves meg nem kedves oldalam. A kedves oldalam mindenkinek ad papírzsepkendőt, anélkül, hogy magamra gondolnék. Pedig aztán én minden szünetben (majdnem mindegyikben) rohanok vécére, mivel beképzelem, hogy az órán kelleni fog, és a tanár nem enged ki. Ez egy hülye szokásom a körömrágáson kívül, amiről próbálok leszokni. Namindegy. A lényeg, hogy legszívessebben rávágnám minden olyan kérdésre, hogy van ezem meg azom, hogy nincs, mert csóró vagyok. És ez még a kedves verzió. Párszor annyiszor pofán tudtam volna csapni őket egy százas zsepivel, hogy vérezzenek.
Mesélek nektek valamit. Év elején még említettem a Gondort, bár nem vágjátok, hogy ki az, elég annyit elmondanom, hogy irritáló egy személy. Ja, és lány. Szóval értitek. Múltkor beköszöntöttek neki a piros napok (nem vagyunk jóban, nem azért tudom, fúj), azért nézett ki úgy, mint valami terhes nő. Szóval mint mindig, fogyatékos módjára viselkedett és elfelejtette, hogy mi is van neki (haha, kárörvendő vagyok). Arra akarok kilyukadni, hogy kért Sempai-tól és tőlem valamit, ami igazából ezer százalék, hogy volt nálunk, de azt mondtuk neki, hogy "jaj, pont nincs nálunk", mivel azt mondta, hogyha nem lesz senkinél, haza megy.
Osztályunk azok a szerencsések közé sorolhatja magát, akik kiválasztottak, hiszen minket felruháztak 7 olyan csodás alkalommal, amikor csoport foglalkozáson kellett résztvennünk. Mondjuk nem tudtuk meg időben, csak akkor értesültünk róla, mikor az első alkalomra bejött a nő, hogy megtartsa nekünk. A kétszer negyvenöt perces agyrohasztó beszélgetés/tevékenység (székfoglaló) után a legeslegvégén a nő (akit igazából tegezhettünk, de fogalmam sincs, hogy mi a neve) megkérdezte, hogy milyen volt. Én, mint őszinte ember felszólaltam: Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Szerény kis csoportunk Bence tagja (neki még nincs álneve) megjegyezte, hogy fő az őszinteség. Nos, néhány osztálytársam arcára viszont kiült, hogy mégis hogy képzeltem ezt, hogy lehetek ilyen bunkó(?)

Igen, ennek a tanítsunk nektek valamit sztorinak sincs értelme. Mégis mire lennék képes, mikor még az erre - tanításra - szakosodott tanárok is képtelenek tanítani? Tudom, megint egy értelmetlen bejegyzést kaptatok tőlem, de azért remélem élmény volt olvasni. Valamint, ha olyan kedvetek van, hogy változtatnátok pár napra a szokásaitokon, örömmel használjátok a bunkó, komor mondatokat, valamint a nem választ. Ja, és sose hagyjon el benneteket a remény. (Oké, jó, ez most nagyon nem illett ide...) Ha van nálatok valami és kérik, ne adjátok oda. Kivéve, ha buszon ültök és ellenőr van, aki kéri a személyit/bérletet/jegyet.

Üdvözlettel,

Dorina Mary