2017. január 17., kedd

nincs cím, minek az

Halihó!

Gyorsan, bizonytalanul, szinte üldözve érkeztünk január 17-ig. Év eleje van, de már fél elménket lerohasztotta a mindennapi szenvedés; legyen itt szó az iskoláról, mivel mindenki parázik a fél évi jegyei miatt. Megbukik, vagy megadja-e a tanár az 1,70re a kettest? Sajnos ez tanártól függ. Jelenleg matekból 2,70 vagyok, és csak 78 tizedtől adja meg a jobb jegyet. Nekem mindenképpen kell a jobb jegy (azaz a hármas), ezért fogok holnap írni dolgozatot, s ha az megfelel, meg lesz.
Ez amolyan helyzetjelentésféleség volt. Igazából tanulnom kéne, de játszottam (a league-gel) és sorra kaptunk ki (xd), így el ment a kedvem attól, hogy matekozzak, akár németezzek. Mindentől el ment a kedvem.

Ennek a bejegyzésnek semmi értelme. Az égvilágon semmi (nem mintha a többinek lenne értelme...)
Ja és igen, megint szidom magam. 


Olvassátok az alábbi verset, hátha átadom vele az érzéseimet (amik nincsenek is):
Én jelenleg.

Bárcsak spontán kitörném a nyakam
Bárcsak kivéreztetném önmagam
Bárcsak jönne egy mentő értem
Bárcsak elvinne a kórházba
Bárcsak senki se látogatna meg
Bárcsak meghalnék ott bent
Bárcsak jönne a kaszás értem
Bárcsak elvinne a hullaházba
Bárcsak ne találnák a hullámat
Bárcsak elázna a temetésem
Bárcsak szétrohadna a holttestem


Üdvözlettel,
Dorina Mary

Nincsenek megjegyzések:

Olvasók

.