nincs cím, minek az

Halihó!

Gyorsan, bizonytalanul, szinte üldözve érkeztünk január 17-ig. Év eleje van, de már fél elménket lerohasztotta a mindennapi szenvedés; legyen itt szó az iskoláról, mivel mindenki parázik a fél évi jegyei miatt. Megbukik, vagy megadja-e a tanár az 1,70re a kettest? Sajnos ez tanártól függ. Jelenleg matekból 2,70 vagyok, és csak 78 tizedtől adja meg a jobb jegyet. Nekem mindenképpen kell a jobb jegy (azaz a hármas), ezért fogok holnap írni dolgozatot, s ha az megfelel, meg lesz.

Ez amolyan helyzetjelentésféleség volt. Igazából tanulnom kéne, de játszottam (a league-gel) és sorra kaptunk ki (xd), így el ment a kedvem attól, hogy matekozzak, akár németezzek. Mindentől el ment a kedvem.

Ennek a bejegyzésnek semmi értelme. Az égvilágon semmi (nem mintha a többinek lenne értelme...)

Ja és igen, megint szidom magam. 

Hopeless

Boldog Új Évet!

Nem olvashattatok felőlem a téli szünetben, sőt, még az előtt se nagyon. Nem kérek elnézést, bármennyire is lesz bűntudatom utána. Nos, mit szóltok? 2017 van. Reményekkel szállunk szembe vele, végül elsöpör a csalódottság, mint 2016 végén (azaz tegnap), nem igaz?

Nem azt mondom, hogy nem szabad bízni és bizakodni, csak azt, hogyha majd pofára esel, ne csodálkozz. Ez a valóság; folyamatosan csak bukunk, vagy saját hibáinkból vagy pedig mások miatt. De egy valamit tudok biztatásként mondani így év elején, hogy lehúzni csak az tud, aki már alattad van.

Valamint kimaradt még valami... Kellemes Karácsonyi ünnepeket, így utólag is. Mindig írtam az elmúlt 3 évben, most mégis elmaradt. És akkor most már nem türtőztetem magam, kimondom, hogy sajnálom.

Üdvözlettel,

Dorina Mary