2016. október 30., vasárnap

3. nap - Állítólag függő vagyok /12 napos blogger kihívás/

Sziasztok!

Végre vasárnap van! Hihetetlen, hogy már körülbelül másfél hónapja elkezdődött az iskola és már el is érkeztünk az első tanítási szünethez. Őszi szünet lesz egészen egy hétig. Wohoo, szuper! A pénteki iskola nap király volt. Igazából tanítás nélküli munkanap volt, hiszen ünnepeltük az iskolám 95. évfordulóját. A nap eleje azzal indult, hogy feladatlapokat kellett kitöltenünk - nekünk, az osztálynak -, volt iskola történetes kérdés, német kérdőív, angol vetélkedő, irodalmi kihívás (verset kellett írni, de én senkinek sem jutottam az eszébe, inkább rábízták Kelbire az egész feladatot, chh), valamint ki ne maradjon a matek. Két oldalból állt, rám osztották ki, mert más nem vállalta volna el. Az első oldalon a három feladatból kettőt simán megoldottam, csak számológép kellett hozzá. Persze George is segített, nélküle nem lettem volna biztos a számításaimban. A 3. feladat kicsit rizikós volt, de amúgy egyszerű szövegértő feladat volt. Átfordítva a másik oldalra a lapot, hát elég nagy zűrbe kavarodtunk. Adott volt egy szöveg és hozzá egy kérdés, s ránézésre azt hittem, hogy nagyon könnyű lesz. De nem volt az! Teljes rejtély volt a szöveg. Szólnom kellett a nagy matekosoknak (Barbi és Dzsenccccci, lol amúgy nem így nevezem, de na), akik segítségével valahogy neki tudtunk állni. Nagy meglepetésemre még Spenci is odajött az asztalomhoz, hogy akkor most fejtsük meg! Nekem elkellett mennem, nem volt kínos. Á, dehogy.
 A múlt héten egész végig úgy végeztünk, hogy dél előtt, így minden nap hazaértem 2 órára. Annyi időm volt pihenni, mégis minden egyes nap hulla fáradt voltam. Talán azért, mert minél többet alszom, annál többet akarok és mivel nem aludhatok, így fáradttá válok. Hm... talán. 
Nézegettem ezeket a kihívásokat, és arra jöttem rá, hogy keservesen fogok itt válaszokat adogatni. Mivel ezek amolyan tucatokra lettek kiszabva és hát én egyáltalán nem élek a tömegben. Kínaiul hablatyolok, bocsika, emberek. Annyi a lényeg, hogy ezt itt most fogóval fogom kierőszakolni magamból.

2016. október 23., vasárnap

2. nap - Legcikibb élményeim /12 napos blogger kihívás/

Hellókanyalóka!



Ismételten eltelt egy hét, így újra rászántam magamat, hogy megírjam a vasárnapi bejegyzést a blogra. Írás közben kiültem tesómmal a teraszra, ő Assassin's Creed- Brotherhood-dal játszik. Végül az írásból nem lett semmi, mert túlságosan elmerültem a nézésében, meg abban, hogy segítsek fókuszálni a missionra. Alig várom már, hogy kijöjjön a moziba az Assassin's Creed film. Yay! Yay! Most be is kell ide illesztenem az előzetest, mert engem nagyon felcsigázott! Bár aki nem ismeri a játékot, annak nem biztos, hogy tetszeni fog. De hát ezen nincs semmi olyan, hogy nulla ismeretséggel nem tetszik. Ez egyszerűen csak jó és kész. A trailer fantasztikus lett, remélem a film ugyanilyen perfektre sikerül. Tökéletes karácsonyi ajándéknak ígérkezik.

Már csak egy hét és Őszi- szünet. Ti is várjátok, ugye? Ne legyél troll, ne mondd azt, hogy te a Nyári-szünetet jobban várod. Nem vagy troll! (Ezt csak azért írtam, mert pont nyavajogtam egyik nap, hogy legyen már szünet, mire valaki rávágta, hogy ő a nyárit várja. Mondom OK.) 
Képzeljétek, az oldal átlépte a 35 000 kattintást. Nagyon szépen köszönöm a látogatókat. Köszönöm, hogy növelitek még mindig a számokat, amiket oly nagyon figyelek. 
Na! Ideje lenne elkezdeni felvázolni a kellemetlen eseteket.

2016. október 16., vasárnap

1. nap - Randomkodás ezerrel /12 napos blogger kihívás/

Szép vasárnapot!

Túléltem a szombati tanítási napot. Tökre megérte bemenni 5 rövidített óráért. Amúgy meg eszembe sem jutott péntek estéig, hogy másnap is lesz iskola. Imádom a memóriámat. =) (<--- debil smiley)

Kezdjünk is bele! Ugyebár valamelyik nap papoltam nektek arról, hogy találtam egy Blogger kihívást, ami mellesleg 12 napos és hetente fognak érkezni kihívások. Csakis az iskola miatt teszem közzé vasárnap, semmi másért. Vasárnap az ember már állítólag kipihente magát, sőt készen áll a következő hétre. Nos, ez velem semmiképp sem így van, de a látszat kedvéért megpróbálok úgy tenni, mintha vasárnaponként teljesen üde és fitt lennék. Végül is az leszek, hiszen írhatok valamit az internetes naplómba, akarom mondani a WMA-ba.

2016. október 12., szerda

hey I don' know

Halihó!

El sem hiszitek, hogy e szent percben, mikor is nekiálltam a bejegyzést megírni, milyen messze áll tőlem az írás. Szörnyen távol áll, azt sem tudom pontosan, hogy mit írjak. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez eddig is így volt. Írtam és írtam, pedig senki nem volt rám kíváncsi, jelenleg sem. Én mégis írok, mert szeretek, attól függetlenül, hogy nem tudom, hogy mi legyen a téma. Csak úgy megragadom a spontanitás hevét és leírom, mit is gondolok valójában.
Lázat eltekintve még ma is hasonlóan vagyok.
Ebben a hónapban is utol ért a betegségek hada. Megfáztam. Lehet, hogy minden hónapban összefogok szedni valami baromságot. Mindig is úgy volt, hogy én vagyok az egyetlen, aki felöltözik, de én vagyok az a kivétel, aki nem marad egészségesen. Utálom, ha annyira gyenge vagyok, vagy annyira köhögök, hogy kedvem sincs csinálni semmit. Amit a leginkább utálok a betegségben, hogy abban a pár napban más segítségére szorulok.
Jóval távol vagyunk már a szeptembertől, vagyis az iskolakezdéstől, mégsem könnyebb, egy perccel, lélegzettel sem. Csak nehezedik az anyag és ha nem kapaszkodom meg, akkor elsodor az ár. Mégsem tud izgatni, hogy a négyes helyett hármast, vagy akár kettest kapok. Valahogy kinőttem már, hogy megfeleljek azoknak az embereknek - legalábbis tanulás terén -, akik felneveltek. Nem tudok mosolyogni egy kettesért, mikor tudom, hogy nem tanultam rá, és hogy csak egy kicseszett pont választ el a jobb jegytől. Nem mosolygok, mégis beletörődök, hiszen ez van, ezt kell szeretni. Az elején mindig rosszul esik, bedepülök és mindenki mást hibáztatok, pedig tudom, hogy én vagyok a hibás.

Olvasók

.